Félix J. Palma: Az idő térképe
Most pedig egy jobbára összefüggéstelen ömlengés következik, nem rendes könyvértékelés. Éreztétek már úgy, hogy valaki személyesen nektek írt egy könyvet amiben minden benne van amit egy szórakoztató regénytől elvártok? Velem most megtörtént.
Első gondolatom az elolvasása után: Ez meg mi a szösz volt? (Azon túl, hogy az új kedvenc könyvem.) Fejezetről fejezetre változott, hogy éppen milyen műfajba próbáltam besorolni és végül nem jártam sikerrel egyikkel se. (Sci-fi? Nem inkább romantikus regény. Vagy kalandregény. Vagy krimi. Nem mégis inkább sci-fi.) Mindegy is, az a lényeg, hogy ennek a könyvnek lelke van, meg az, hogy lényegében nem lehet róla úgy írni, hogy ne lőnék le belőle legalább egy-két poént.
Ezért ez a blogbejegyzés most jobbára arról fog szólni, mennyire szerethető könyv ez. Nagyon. Nekem elég sok kedvenc könyvem van, de kevésbe szerettem bele annyira mint ebbe. Már maga a helyszín a viktoriánus Anglia eleve a szívem csücske, ehhez még jön egy időutazós történet, a zseniális humor és már is megvett.
Még annyit mindenképpen elmondanék, hogy a fülszöveg megtévesztő, nem adja vissza a könyv hangulatát. Igazából semmi sem adja vissza ennek a hangulatát, úgyhogy olvassátok el. (De előtte ne nagyon nézegessetek értékeléseket mert sok mindent meg lehet belőlük tudni, amit nem szerencsés a könyv elolvasása előtt.)
Értékelés: 5/5
