A következő bejegyzést a rajongók inkább ne olvassák el, mert nem fognak nekik tetszeni az itt leírtak.

Attól még, hogy mindenhonnét összeollózunk érdekes dolgokat egy történet nem lesz jó meg egyedi. A könyv olvasása közben gyakorlatilag folyamatosan déjà vu-m volt (Harry Potterből vett dolgokkal például egészen biztosan tele van).
Arról nem is beszélve, hogy szerintem szörnyen átlátszó az egész, a felénél már az összes váratlan fordulatot tudtam, pedig én aztán a krimik végét sem szoktam kitalálni. Egyedül azon izgultam, hogy a szereplők mikor jönnek már rá a nyilvánvalóra.

Na igen, a szereplők: természetesen mindenki jól néz ki (még a főszereplőről is kiderül, hogy tulajdonképpen gyönyörű csak nem tud róla), a lelki mélységek ellenben hiányoznak belőlük. Nem akarok belemenni a történet részleteibe, de volt egy két rész ahol illendő lett volna egy kicsit jobban leírni a főhős vívódását, mert ez így elég gyér lett. (Pl.: a könyv elején elrabolják Clary anyukáját, de őt ez nem akadályozza meg abban, hogy poénkodjon meg pasizzon. Lehet, hogy bennem van a hiba de az ő helyében nekem nem nagyon lenne kedvem ilyesmihez.)

Maga a cselekmény az én ízlésemnek nagyon gyors folyású, a hangulatteremtéshez ez nekem kevés volt. Olyan volt mintha gyorsított felvételt néztem volna.

Továbbá: odáig rendben van, hogy ez egy fantasy, de ettől még nyilvánvaló hülyeségeket nem kellene beleírni.
 

Most pedig ünnepélyesen megfogadom, hogy nem olvasok több ifjúsági fantasyt.

Értékelés: 2,5/5