Borsmenta olvas

Mivel rengeteget olvasok szükségét éreztem, hogy a hosszabb lélegzetvételű könyvértékeléseimet egy helyre gyűjtsem. Ennek eredményeképpen született meg ez a blog.

(Én csupán egy lelkes amatőr vagyok, úgyhogy mélyenszántó elemzésekre ne számíts tőlem, itt csak az egyes könyvekről alkotott szubjektív véleményemet olvashatod.)

Elérhetőségeim: borsmentaolvas@gmail.com
A moly.hu-n is megtalálhatsz Cucuki néven.

Címkék

Most olvasom

José Saramago: Megvilágosodás

2011.04.13. 12:08 | Borsmenta | 1 komment

Ezt a könyvet szerintem legjobb választási időszakban olvasni, én ugyan nem akkor kerítettem rá sort, de azért így is ütős volt. Sok vélemény szerint a Vakság jobb, ezzel nem feltétlenül értek egyet. Számomra az a regény „csak” felvezetés volt ehhez, a két könyv együtt alkot komplex egészet.

A könyv fülszövege a Vakság folytatását ígéri, ezért esetleg csalódást okozhat valakinek az, hogy a könyv feléig nem sok említés esik a fehér vakságról, az akkori főszereplők pedig csak az utolsó harmadában jelennek meg  és kevésbé olvasmányos is mint az előzmény.

A regény négy évvel a fehér vakság után játszódik ugyanabban az elképzelt országban, ahol az emberek hallgatólagosan megállapodtak, hogy nem beszélnek a korábbi eseményekről. A regény cselekményének kezdetén éppen önkormányzati választásokat tartanak, ahol is furcsaságok történnek: a fővárosban az emberek többsége üres szavazólapot dob a urnákba. A választást ezért kénytelenek megismételni, ám ez sem jár eredménnyel, az üres szavazólapok száma tovább nő. A kormány mindent megtesz, hogy kiderítse kik állnak az események mögött, de a titkosügynökök bevetése és a kihallgatások sem járnak eredménnyel:


„...Nem, uram, nem adtam be üresen a szavazólapomat, de még ha ezt is tettem volna, akkor is ugyanúgy a törvény betűje szerint cselekedtem volna, mintha bármelyik listára szavaztam volna, vagy az elnökről készített gyúnyrajzzal érvénytelenné tettem volna a szavazatomat, üresen beadott szavazólappal szavazni, kedves érdeklődő barátom, olyan jog, amelyet nem lehet korlátozni, még a törvény is elismeri, ahogy le is van benne írva feketén-fehéren, senkit nem lehet üldözni amiatt, hogy üres szavazólappal szavazott...”

(58. oldal, Európa Könyvkiadó, 2004)


Ezek után ostromállapotot vezetnek be a védelmi miniszer szavaival élve „Még mielőtt a ragály és az üszkösödés elérné az ország egyelőre egészséges részét.”

A cselekményben a nagy fordulat akkor következik be, amikor egy névtelen levélből a kormány számára kiderül, hogy a fehér vakság idején egy nő (az orvos felesége) nem vakult meg és ezt összefüggésbe hozzák a választáson történtekkel. Csak ekkor (a könyv kb. felénél) találkozunk a tényleges főszereplővel, a főfelügyelővel akit harmadmagával azért küldenek be az elzárt fővárosba, hogy bizonyítékot szerezzen a nő ellen. A belbiztonsági minisztert igazából nem érdekli, hogy bűnös-e vagy ártatlan, ő csak példát szeretne statuálni és ezért bűnbakra van szüksége. Számításaiba azonban hiba csúszik: a főfelügyelő meg van győződve a gyanúsított ártatlanságáról és szembe fordul a miniszterrel.

A könyv bemutatja, hogy mennyire tehetetlen egy egyszerű ember a hatalommal szemben, továbbá azt, hogy hová fajulhatnak a modern demokráciák. Számomra azért volt az egész mű igazán döbbenetes, mert ha belegondolunk a jelenlegi világpolitikai történésekbe ez az egész már nem is tűnik annyira elképzelhetetlennek.

A mű stílusa követi a saramgo-i hagyományokat: központozás nélküli mondatok jellemzik. Ez egyesek számára először zavaró lehet, de szerintem egész hamar megszokható, megszerethető. (Csak ez ne tartson vissza senkit sem az olvasástól.)

Értékelés: 5/5

Címkék: európa saramago

A bejegyzés trackback címe:

https://borsmenta.blog.hu/api/trackback/id/tr412822702

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

langolierek 2013.11.06. 13:10:24

Úgy látszik alig kalandozik erre valaki is.Pedig végtelenül izgalmas és könnyen felfogható a regény abszurditása,mely szinte kérdésként tolul elő:mi van akkor ha szavazok, de nem választok.Mi van akkor ha a nép üres lappal szavazott, de senkit sem választott?S mi van akkor ha a hatalom megretten,össze vissza kapkod,bűnt,sőt összeesküvést farigcsál,mindenhez bravúros magyarázatokat fűz,konfabulál.Végül tényleg mi van akkor ha azt koncepciózusan el is ítélik,sőt kivégzik....A dühöngő hatalom,bárgyú "filantrópiája" álságos,átlátszó és kegyetlen. Saramagó oly közel engedi a gondolatot és a valós emberszeretetet,hogy hisszük a jótékonyságot,az igazságot,a valóságot, s szinte azonnal a főfelügyelő, vagy a szemészorvos felesége mentalitását magunkba fogadjuk.
Nagyon és békésen kell hinni az igazságban,mert a korporatív hatalom erre semmiként nem képes.Soha nem is lesz. Másodszor olvastam a könyvet,rengeteg mondatát megjegyeztem.Szellemiségét sok emberrel kellene megosztani. Szavazunk,vagy választunk? Nem mindegy.
süti beállítások módosítása